Merj álmodni! Barta Edinának még a levélpapírján is ez a mondat díszeleg. Nem véletlenül. Ahogy beszélgetésünk során megismertem, kiírhatná akár a homlokára is. Tizenöt évvel ezelőtt hajtotta végre azt a szemlélet-és életmódváltást, amelytől ma kirobbanó energiáknak örvend. Lássuk, hogyan csinálja!
 |
| Nők Lapja, 2008. március 19. szám |
Edina: Ez az új életfilozófiám egyik alappillére. A tudatosság. A második gyermekem születése után, úgy negyven körül eljött az a pillanat, amikor elgondolkoztam az életemen. Láttam az arcomon a szaporodó ráncokat, a fáradtság letagadhatatlan jeleit, a rengeteg átélt stressz, a hajtás nyomait. Éreztem, hogy nem jó ez így. Aztán ránéztem a lábamra, a lüktető visszérre, amit sem eredményesen megműteni, sem elinjekciózni nem lehetett, és megerősödött bennem az elhatározás: változtatok az életemen!
Lilla: Addig mivel foglalkoztál?
Edina: Angolt tanítottam húsz éven keresztül. Szépen megmásztam a szamárlétrát, egészen az egyetemi adjunktusságig. Csakhogy hiába volt a sok elismerés, az anyagi megbecsülés jócskán elmaradt mögötte. Pedig éjt nappallá téve dolgoztam, először azért, hogy kifizessük a lakásunkat, később azért, hogy törlesszük a saját építésű, nagyobb lakásunk részleteit. Hajnalok hajnalán keltünk, és csak későn értünk haza. Emlékszem, egyszer mondtam is a férjemnek: „Te, ha nem lenne hétvége, nekem fogalmam se lenne, milyen ez a lakás, amikor besüt a nap.” Egészséges elégedetlenség jellemzett világ életemben, és a páromat is megtaláltam hozzá, különben alighanem még mindig mécsessel világítanánk. Aztán egyszer csak a vágyak és a lehetőségek összetalálkoztak.
Lilla: Ha nem tévedek, ezt hívják szerencsének.
Edina: Én is azt hiszem. De ma már tudom, ahhoz, hogy meg tudjam ragadni, már ott kellett lennie a felkészültségnek is. Az történt ugyanis, hogy a férjem, aki élelmiszertudományokat oktat az egyetemen, éppen Amerikába utazott előadássorozatot tartani. Egyik éjjel izgatottan felhívott, hogy talált valamit, ami nekem is jó lenne. Mármint a visszereimnek. Egészen pontosan egy táplálkozás-kiegészítőket gyártó és forgalmazó céget, amelynek tulajdonosa egy kínai gyógynövénykutató, és nyugati orvostudományt tanult felesége. Ők ketten dolgozták ki ezeket az egészséget karbantartó termékeket, az alapokat jelentő filozófia családi örökségük. Amikor a férjem hazajött, és az ölembe öntötte az erről szóló brosúrákat, azonnal elkezdtem rajtuk átrágni magam. Megdöbbentő felfedezéseket tettem.
Lilla: Úgy mint?
Edina: Például rájöttem, hogy mennyi értéktelen élelmiszert, mérget fogyasztunk, és azonnal nekifogtam, hogy megreformáljam a család étkezési szokásait. Attól kezdve még több zöldséget és gyümölcsöt tettem az asztalra, lehetőleg megbízható helyeken vásároltam, és megszállott cimkeolvasóvá váltam. Nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy amit megeszem, az leszek én, tehát ha silány táplálékot viszek be a szervezetembe, akkor még a gondolataim is csökkentértékűek lesznek. A lányom első perctől fogva vevő volt a reformkonyhára. A férjem és a fiam egy ideig berzenkedtek, mondván, ők nem szeretnének nyulakká válni, de az eredmények láttán beadták a derekukat, és ma már egyikük sem bánja.
Bori: Mit jelent ez, nem esztek húst?
Edina: Dehogyisnem! A hétvégén is disznóölésen voltunk. De arról a disznóról Mezőtúron, tudom, hogy mivel etették, és ez megnyugtat. Azzal is tisztában vagyok, hogy ma már a bio sem bio, mert arra a földre is ugyanaz a savas eső esik. És az is kiderült számomra, hogy bármennyire is igyekszem, nem tudok minden szükséges ásványi anyagot, vitamint, nyomelemet belecsempészni az ételeinkbe, mert az alapanyagok nem teljes értékűek. Éppen ezért teszem rá a töltött káposztára is a táplálék-kiegészítőket. Az egész életmód- változtatás lényege egyébként a mértékletesség. És valóban, rövid időn belül éreztem magamon, hogy ha kevesebbet eszem, több energiám szabadul fel. A másik hozadéka az, hogy nem fog rajtam a betegség.
Lilla: Nekem az egészséges életmódhoz hozzátartozik a sport is.
Edina: Nekem is. Az aerobik nálam nem jött be, majd kiköptem a tüdőmet, de nem láttam semmi eredményt. Találkoztam egy feketeöves karate mesterrel, Solymosi Antallal, aki megismertetett a szinte ideális mozgásformával. Ez a Pilates, a test és a lélek tornája. Utána úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna. Azóta csináltunk belőle DVD-t, ami bárki számára hozzáférhető, otthon is bármikor elvégezhető torna. Hiteles élsportolói múltja és szakmai felkészültsége miatt érdemes vele csinálni a tornát. Ha ez a pillér kimarad, szerintem bukik minden.
Lilla: Erre írják majd az olvasók, hogy kinek készítjük mi ezt a lapot, unatkozó budai polgárasszonyoknak?
Edina: Én erre azt válaszolom, hogy ha az életünk harmadik harmadát jó kondícióban, szellemileg fitten szeretnénk megélni, és még sokáig egyben tartani a családot, bizony időt, energiát kell áldozni önmagunkra. Meggyőződésem, hogy ez elsősorban nem pénz, hanem elhatározás kérdése. Nem muszáj fitnesz terembe járni, egy otthoni tornára mindenkinek van ideje. Én nem szeretném úgy leélni az elkövetkező húsz évemet, hogy a gyerekeim azt mondogassák az unokáimnak: „Menjetek fel nagyanyátokhoz, tudjátok, hogy nem lehet egyedül hagyni!” Én szeretnék elmenni őhozzájuk, hogy tanítsam őket, és élvezzem a társaságukat.Bori: Gyönyörűség hallgatni, amiket mondasz. Magam is azt tapasztalom, hogy a nők értelmetlen módon feláldozzák magukat a család, a háztartás és a munka oltárán. Nem merik meghúzni a határaikat. Még ha azt látnám, hogy ezért megbecsülés illeti őket! De ezt mindenki természetesnek veszi, és csak kihasználja. Igenis kell magunkra szakítani időt! Lelkiismeret furdalás nélkül elmenni a barátnőkkel moziba, úszni, tornázni vagy csak úgy, lógni egyet. Ez feltölt, visszahozza a fiatalságot, és segít tovább folytatni az életet. Szükségünk van rá.
Lilla: Jól sejtem, hogy ma már nem a tanításból élsz?
Edina: Úgy éreztem, erre a filozófiára rá kell tennem az életemet. Azóta az ezeket a termékeket forgalmazó céget építem, és sikeres vagyok. Másokat is igyekszem meggyőzni arról, hogy merjenek álmodni! Én minden évben készítek egy álomtablót, és a gyerekeimet is erre nevelem. Arra, hogy ha valaki nagyon akar valamit, és megküzd érte, az előbb-utóbb megvalósul. Sokáig a hálószobánk ajtaján belül lógott például egy szép ház képe. Egy ilyen gyönyörű, kertes ház volt a leghőbb vágyam! Aztán a férjem megtalálta azt a szerkezetkész házat, amelyet a magunk igénye szerint fejeztünk be. Csak később tudatosult bennem, hogy még az ajtók és az ablakok is megegyeztek az álomtablón lévő ház képével.
Lilla: Egy negyedik pillérről is beszéltél…
Edina: Igen. A tudatossághoz az is hozzátartozik, hogy soha, semmilyen körülmények között nem veszek fel kölcsönt, és vigyázok rá, hogy a pénzügyeink rendben legyenek. Így nincsenek álmatlan éjszakáim, nem nyomaszt az adósság. Hányszor hallom, hogy az emberek akár a nyaralásukra is kölcsönt vesznek fel. Én egyszerűen nem tudnék nyugodtan feküdni a napon!
Lilla: Most már megvan mindened. Hogyan tovább?
Edina: Ó, most jön a java. Ötvennyolc éves vagyok, még vár rám legalább húsz-harminc jó év. Ezt szeretném tartalmasan kitölteni. Nem bírom, ha valaki arról beszél, hogy innentől annak is örülni kell, ha felébredek. Nekem ennél nagyobb céljaim vannak. Most, hogy a gyerekeim felnőttek, nekiindulok, és apostolként járni fogom az országot. Rengeteg tervem van arra vonatkozóan, hogyan lehetne megreformálni az emberek szemléletét.
Bori: Ez tetszik. Egy pár, akik elindítanak egy multilevel céget, keményen dolgoznak, aztán eltelik néhány év, már nyugodtan hátradőlhetnének, mégsem ezt teszik. Te mész tovább, Nyíregyházától Zalaegerszegig, és ami örömet, elismerést a munkád során az emberektől bezsebelsz, az szemmel láthatóan tovább éltet. Nemhogy fogynának az energiáid, hanem növekednek. Kevés magad korabeli embernek csillog így a szeme manapság.
Edina: Tudod, azt olvastam, hogy: „Az úton járni a te dicsőséged.” Igyekszem ehhez tartani magam.
